A nárcisztikus kapcsolatok bonyolultak és gyakran fájdalmasak. Az egyik fél mindent beletesz a kapcsolatba, a másik pedig a feljogosítottnak érzi magát arra, hogy felélje azt. Mivel a nárcisztikus fél csupán használja a kapcsolatot, így annyit tesz bele csupán, amennyi az „aranytojást tojó tyúk” megtartásához kell. A kapcsolaton belül egy idő után megjelenhet a kiüresedés és az elmagányosodás, hiszen az érzelmi közelség és az elérhetetlenség váltakozása felőröli a partnert.
A nárcizmus egy széles spektrumon értelmezhető vonás. Mindannyiunknak vannak gyermekkori sérülései, ebből fakadóan felnőttkori nárcisztikus megnyilvánulásai is. Élnek közöttünk enyhe nárcisztikus vonásokkal rendelkező, valamint kimondottan nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyek is, akik közül a legsúlyosabbak egyáltalán nem képesek empátiára és megértésre.
Egészséges nárcizmus
Az egészséges nárcizmus egy érett felnőtt önmaga iránti érdeklődése, ami a kitűzött célok elérése utáni siker egészséges megélésével jár. A patológiás nárcizmusra az énközpontúság, az empátiahiány és olyan sebzett gyermeki működésmód jellemző, amit dominanciával vagy éppen állandó önsajnálkozással ér el.
A nárcisztikus kapcsolatokban a nárcisztikus személyiség jellemzően a figyelmet, elismerést és hatalmat keresi. Hajlamos a manipulációra és a kontrollra, és olyan partnert keres, aki hajlandó gondoskodni róla és engedni a manipulálni.
A nárcizmus nemcsak a nárcisztikus személyiség számára káros. A másik fél gyakran hosszú távú pszichológiai és érzelmi sérüléseket szenved el, mivel folyamatosan próbálja kielégíteni a nárcisztikus partner igényeit és elvárásait.
Empátia és önzetlenség
Az empátia és az önzetlenség fontosak a kapcsolatokban, de egy nárcisztikus kapcsolatra az egyensúly hiánya a jellemző. A partner hajlamos lehet elveszíteni saját identitását és szükségleteit, mindig a nárcisztikus párja igényeit helyezi előtérbe.
Az érintetteknek fontos felismerniük a nárcisztikus kapcsolat jeleit, és szükség esetén segítséget kérniük. Terápia és önismereti munka, például önismereti tréning keretei között a megoldás azok számára, akik nem tudnak kilépni egy ilyen helyzetből, hogy visszanyerhessék az önmagukba vetett hitüket.
Az egészséges kapcsolatok alapját az empátia, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet képezi. Ha felismerjük, hogy nárcisztikus kapcsolatban élünk, ne féljünk lépéseket tenni a változás és az önállóság felé. A saját érdekeink és jólétünk védelme mindig fontosabb kell legyen, mint egy méltatlan kapcsolat fenntartása. Mindenkinek jár az érzelmi és szellemi szükségleteinek kielégítése.
Az érzelmi sérülések hosszútávú hatásai
Az emberi kapcsolataink hatással vannak arra, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben és mások társaságában. A korai gyermekkori élmények különösen fontosak ennek vonatkozásában. A szégyen és magány érzése olyan érzelmi sebek lehetnek, amelyek kihatnak minden emberi kapcsolatunkra.
Egy kisbabának alapvető szükséglete, hogy az anya vagy a gondozója érzelmileg kapcsolódjon hozzá, és pozitív érzelmekkel visszatükrözze őt. Ha a szülő nem dajkálta a babát, nem énekelt és nem mosolygott rá, csupán a fizikai szükségleteit elégítette ki, akkor a gyermekben gyökeret ver a mély szégyen és magány érzése. Nem alakul ki a pozitív énkép, így ezek a mardosó érzések határozzák meg felnőttként is, az életét és a párkapcsolatait.
Passzív bántalmazás
Az érzelmi szükségletek kielégítetlensége miatt a gyermek egyfajta passzív bántalmazás áldozata, amiben az értéktelenség érzete állandósul. Éppen ezért a felnőtté válása során sem válik meg a kisgyermekkorra jellemző énközpontúságtól, hanem továbbra is fenntartja, ezzel biztosítva a tökéletesség illúzióját.
Másik gyakori út amely a nárcizmushoz vezet, ha a szülő saját nagyszerűségének igazolására használja fel gyermekét. A gyermek ekkor azt érzi, hogy pusztán a létezése nem elegendő ahhoz, hogy örömet szerezzen a szüleinek. Bezzeg, ha megnyeri az iskola tornaversenyét, akkor megváltozik a világ! Ilyenkor a szülő büszkén meséli a barátoknak, hogy gyermeke csodálatosan teljesített, ezzel bizonygatva szülői tökéletességét. A gyermek magában pedig levonja azt a következtetést, hogy csakis a maximális teljesítmény vált ki figyelmet, elégedettséget és szeretetet, így ezzel a batyuval érkezik a felnőttkori párkapcsolatába.
Csupán az egyik fél működik felnőttként
A nárcisztikus kapcsolatban sokszor csak az egyik fél működik felnőttként, a másik pedig inkább egy felelősséget nem vállaló gyermekként funkcionál. Ez a dinamika gyakran vezet konfliktusokhoz és feszültségekhez a kapcsolatban, mivel az egyik fél állandóan többet ad, mint vesz, míg a másik csak az elvárásoknak próbál megfelelni.
Megértés és önismeret
Az érzelmi sérülések gyógyítása hosszú és nehéz folyamat lehet, de a megértés és az önismeret kulcsfontosságú a gyógyuláshoz. A terápia és a támogató közeg segíthet az érzelmi sebek feldolgozásában, és a mélyen gyökerező szégyen és magány érzéseinek kezelésében.
Az érzelmi sebek nem végzetesek, és van lehetőség a gyógyulásra. Az önismeret és az empátia segíthet abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önmagunk és mások között, és egészségesebb kapcsolatokat alakítsunk ki az életünkben.
Párkapcsolat egy nárcisztikussal
A párkapcsolatok az életünk legfontosabb részei, de sajnos nem mindig működnek harmonikusan és egészségesen. Esetenként találkozunk olyan kapcsolatokkal, amelyek mélyen mérgezőek, és amelyekben az egyik fél nárcisztikusan viselkedik. Itt az egyik fél minden energiáját a kapcsolat fenntartásába fekteti, míg a másik személy a saját szükségletei kielégítésére használja azt. Ez a dinamika gyakran hosszú távú sérüléseket okoz mindkét fél számára.
Az aktív fél, aki a kapcsolatért dolgozik, sokszor rendelkezik nárcisztikus vonásokkal is. Ebben az esetben a kapcsolatban való aktív részvételét értékességének és önbecsülésének mérőjeként kezeli. Így hajlamos a kapcsolatban minden terhet magára vállalni, mivel ezáltal érzi magát fontosnak és értékesnek. Azonban nem veszi észre, hogy a nárcisztikus partnerének az érdekei és szükségletei veszélyeztetik saját boldogságát.
A nárcisztikus partner pedig a kapcsolatot kizárólag saját szükségleteinek kielégítésére használja. Ő maga az énközpontúság megtestesítője, és csak azt teszi bele a kapcsolatba, amennyi az ő saját érdekeinek és szükségleteinek kielégítéséhez szükséges. Ennek a hozzáállásnak az eredménye a kapcsolatban való kiüresedés és az elmagányosodás, mivel a nárcisztikus személy nem képes valódi érzelmi közelséget és kölcsönös kapcsolatot kialakítani. Párkapcsolati tanácsadás is segíthet a problémák megoldásában.
Mindannyian rendelkezünk nárcisztikus vonásokkal
A nárcizmus egy széles spektrumon értelmezhető vonás vagy szükséglet, és mindenki rendelkezik valamilyen mértékű nárcisztikus vonással. Az egészséges nárcizmus egy érett felnőtt önmaga iránti érdeklődése, ami a kitűzött célok elérése utáni siker egészséges megélésével jár. Azonban a patológiás nárcizmusra jellemző az énközpontúság, az empátiahiány és a gyermeki sérülések miatti működésmód, amelyek a kapcsolatokban problémákat okozhatnak.
A nárcisztikus kapcsolatokban gyakran megfigyelhető három alapvető állapot vagy szakasz: a grandiózus én, a passzív elvonulás és a magányos gyermek állapota. Ezek az állapotok váltakozva jelennek meg a kapcsolatban, és gyakran hozzájárulnak a feszültségek és konfliktusok kialakulásához.
A grandiózus énállapotban a nárcisztikus személy saját értékességét éli meg, és ezt az állapotot akarja fenntartani. Ebben az állapotban az én középpontban van, és kizárólag az számít, hogy az énképét megerősítse és dicsőítse. Ez a partner számára kimerítő lehet, mivel nincs kölcsönösség a kapcsolatban.
A passzív elvonulás során a nárcisztikus személy érzelmileg elérhetetlenné válik, és önmegnyugtató tevékenységekbe menekül. Ebben az állapotban a partnerrel való kapcsolat minimálisra csökken, és a nárcisztikus személy inkább önmagával foglalkozik. Ez a partner számára fájdalmas lehet, mivel elveszíti az érzelmi kapcsolatot.
A magányos gyermek állapotában a nárcisztikus személy érzi a belső sérülést, az ürességet és a magányosságot. Ebben az állapotban a partnerrel való kapcsolat hiánya mélyen érinti, és a nárcisztikus személy sérült gyermeki része kerül előtérbe.
Érzelmi elhanyagolás és elégedetlenség
A szexuális élet is gyakran problémákat okoz a nárcisztikus kapcsolatokban. A nárcisztikus személy hajlamos a szexuális teljesítményre és a dominanciára helyezni a hangsúlyt, és gyakran nem képes az érzelmi összeolvadást és az empátiát megélni a szexuális kapcsolatban. Mindennek eredménye, hogy érzelmi elhanyagolásként és elégedetlenségként élheti meg mindezt.
A nárcisztikus kapcsolatokban az áldozat gyakran csak akkor kér segítséget szakembertől, amikor már végleg kimerült. A hosszú távú energiabefektetés miatt nehéz kilépnie és ezt csak akkor teszi meg, ha már nem lát reményt a megoldásra.