Amikor arra gondolunk, hogy milyen emberré váltunk, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szülői kapcsolatok fontosságát vagy nem kellő mértékben tudatosítjuk ennek jelentőségét. Az évek során azonban rá kell, hogy ismerjünk a szüleinkkel való interakciók mélyen befolyásolják, hogyan látjuk magunkat és hogyan viszonyulunk a világhoz.
Gyermekkorunkban a családi dinamikák határozták meg, hogy értékesnek éreztük-e magunkat, vagy sem. Ha valami nem úgy sikerült, mint ahogy szerettük volna, gyakran a szüleinket okoljuk a kudarcainkért. Ez azonban nem vezetett előre; sőt, inkább gátolt a fejlődésben és akadályozott a környezetünkhöz való pozitív hozzáállás kialakításában.
Ahogy idősödünk, ráismerünk, hogy az életünk során a szüleink által mutatott példát követjük – jóban és rosszban egyaránt. Fogadkoztunk ugyan, hogy nem leszünk olyanok, mint ők, mégis sokszor érezzük, hogy hasonló úton járunk. A kisgyermekkorunk első öt éve alapvetően meghatározza, hogyan látjuk a világot és hogyan érezzük magunkat mások társaságában.
Meg kell értenünk a kötődési mintáinkat
Ezt felismerve, rájövünk, hogy jobban meg kell értenünk a kötődési mintákat. Léteznek különböző kötődési stílusok, mint a biztonságos, a bizonytalan, az ambivalens és a dezorganizált kötődés. Mindegyiknek megvan a saját hatása arra, hogy hogyan alakulnak ki kapcsolataink és hogyan látjuk magunkat.
Ez a tudás nem csak a személyes fejlődésünk szempontjából fontos, abban is segít, hogy jobban megértsük és kezeljük a szüleinkkel való kapcsolatunkat. Megérthetjük, hogy a szüleink is saját neveltetésük és tapasztalataik eredményeképpen alakultak ki, és hogy a saját életünkben mi választhatjuk meg, hogy milyen irányba megyünk.
A családi kötődés és a szülői kapcsolatok mélyrehatóan befolyásolják az önképet és az önértékelést. A tudatosság és az önismeret fejlesztése kulcsfontosságú ahhoz, hogy felismerjük ezeket a mintázatokat és pozitív irányba tereljük életünket.
A párkapcsolatunkra is jelentős hatással van
A gyermekkori kötődési minták és a családi dinamikák jelentős hatással vannak arra, hogy hogyan alakulnak a felnőttkori kapcsolataink, beleértve a párkapcsolatokat is. Azok a személyek, akik bizonytalan, ambivalens vagy dezorganizált kötődést tapasztaltak gyermekkorukban, gyakran szembesülnek kihívásokkal a bizalom, a kötődés és az önértékelés terén.
A családban tapasztalt erőszak, a szülők közötti konfliktusok, az érzelmi instabilitás, a depresszió vagy az öngyilkosság, valamint a nagyszülők túlzott beavatkozása vagy a szülői felelősség hiánya mind olyan tényezők, amelyek mélyen befolyásolják egy gyermek érzelmi fejlődését és viselkedését. Ezek a gyerekek gyakran menekülnek a problémák elől, legyen szó tanulásban való menekülésről, társas magatartászavarokról vagy akár önpusztító magatartásról.
A felismerés nem elég, a feldolgozásra is szükség van
A felnőttkorban való egészséges párkapcsolatok kialakításához nemcsak a múltbeli tapasztalatok felismerése, hanem azok feldolgozása és a konzekvenciák levonása is szükséges. Fontos, hogy az egyén felismerje és kezelje a bizalmatlanságát, türelmetlenségét vagy ellenséges hozzáállását. Ez magában foglalhatja a terápiát, az önreflexiót, a kommunikációs készségek fejlesztését, és az érzelmi intelligencia fejlesztését.
A folyamat nem könnyű, de elengedhetetlen annak érdekében, hogy az ember képes legyen egészséges, szeretetteljes és támogató kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. A múltbeli sebek megértése és gyógyítása lehetővé teszi, hogy az egyén felelősséget vállaljon a saját érzelmi jólétéért és jobb partner legyen a jövőbeni kapcsolataiban.
Hogyan tovább?
A „hogyan tovább” kérdésre pedig válaszokra van szükségünk és a partnerünknek is látnia kell, milyen szerepe és helye van abban, hogy a fájdalmaink enyhüljenek, és ne terheljék feleslegesen őt és a közös életünket.
Szüleink, felmenőink hibáztatása helyett meg kell találnunk a saját életünk értelmét, és felelősséget kell vállalnunk azért, amit most teszünk, hiszen ők is hozták magukkal a terheiket.
Az nem elég, hogy nem akarok olyan lenni, mint ők.
Tudnunk kell, hogyan legyünk önmagunk, milyenné akarunk válni!
Nem lázadni kell ellenük, hanem magunkért kiállni!
Az önmagunkért és kapcsolatunkért vállalt felelősség teszi lehetővé a változást, az önbizalmunk és a kapcsolatunk megerősödését, a szeretettel teljes párkapcsolat megvalósulását.
Tenni kell érte és sikerülhet!
Ha szeretnéd megtudni,
• mit hoztál magaddal a párkapcsolatodba,
• mi az, ami miatt nem találod a belső békességed,
• mi rejtőzködik a konfliktusok hátterében,
• miért kerülsz állandóan ugyanolyan szituációkba,
• milyen konkrét segítséget tud nyújtani a párod úgy, hogy nem veszi át a terheid, sem azt az életfeladatot, ami kizárólag a tiéd.
A kérdéseidre életvezetési tanácsadás keretében is választ kaphatsz.