Szerző: admin | 2024. január 11. | Egyéb kategória
Kövessük az álmainkat. Boldogabbak leszünk, ha szenvedélyünknek élünk. Akik bátrak és követik az álmaikat, azok sokkal inkább élvezik az életet. A sikerhez bátorság és kockázatvállalás szükséges. Nem kell, hogy beálljunk a sorba, az egyediségünk teszi izgalmassá üzleti és magánéletünket.
Az üzleti siker nem csak a profitról szól; a vállalkozásoknak pozitív változást kell hozniuk az emberek életében.
A vállalkozásunk iránti szenvedélyes hozzáállás dönti el, hogy sikeresek leszünk-e. A legfontosabb, hogy büszkék legyünk arra, amit csinálunk, és ne csak a profitra és növekedésre összpontosítsunk. Ha olyan munkát végzünk, amit ingyen is örömmel csinálnánk akkor garantált a siker. Ahhoz, hogy megtaláljuk az álommunkát dolgozzunk az önismeretünkön.
Ez segítséget nyújt bárki számára, aki sikerre és boldogságra törekszik az életben. Mélyebb önismerettel mind üzleti, mind magánéletünkben teljesebb és gazdagabb életet élhetünk.
Építsünk csapatot
A pozitív és elkötelezett csapattagok növelik a munka élvezetét és hatékonyságát. Fontos, hogy olyan embereket alkalmazzunk, akik pozitívan állnak másokhoz, nem fukarkodnak a dicséretekkel, és imádják a munkájukat.
Soha ne add fel
Legyünk kitartóak sose adjuk fel. Akár vállalkozásról, akár extrém kihívásokról van szó, a kitartás a siker kulcsa. A porból felállva, újra és újra nekivágva érhetünk el rendkívüli sikereket. A sikeres emberek egyik titka, hogy bármilyen nagy kudarc éri őket, mindig képesek talpra állni és újra kezdeni.
A folyamatos tanulás és a kihívások keresése alapvető. Aki nem sajnálja az időt önmaga fejlesztésére és mindig új célokat tűz ki maga elé az biztosan sikeres lesz. Ha figyelünk másokra és dolgozunk az önismeretünkön hatalmas erőforráshoz jutunk.
Delegáljuk a feladatokat
A sikeres vállalkozók tudják delegálni a feladatokat. Ez lehetővé teszi a jövő tervezését és hogy több időt tölthessünk el a családdal, ami életünk egyik legfontosabb része.
Érdemes rendszeresen kikapcsolni a mobiltelefonunkat és felfedezni a világot. Az élet sokkal több, mint a képernyők előtt töltött idő.
Nyílt kommunikáció
A nyílt munkahelyi kommunikáció alapvető. Egy nyitott, beszélgetésre ösztönző munkahelyi környezet létrehozása kulcsfontosságú a közös munkához és a vállalkozásunk felvirágoztatásához. Ha elakadásunk van kérhetjük coach szakember segítségét.
Ha a fentieket betartjuk jó úton járunk a siker eléréséhez, legyen szó üzleti vagy magánéletről. Az őszinte kommunikáció, a csapatunk támogatása és a kihívások vállalása olyan alapelvek, amelyek mindannyiunk számára hasznosak lehetnek.
Szerző: admin | 2024. január 11. | Egyéb kategória
A munkahelyi naptár-alkalmazások nem a boldogságunk forrásai, inkább feladatok és határidők hadseregét jelenítik meg. Sokan küzdenek a halogatással, ami nem csak egy időmenedzsment probléma, hanem mélyebben érzelemkezelési kérdésekhez is kötődik. A halogatás kezeléséhez többnyire nem elegendőek a praktikus tippek és a post-it lapok: érzelmi akadályokkal is szembe kell néznünk.
Érzelmi blokk akadályozhat
Mindenki számára ismerős lehet a helyzet, amikor egy kellemetlennek ítélt feladat elvégzése előtt hirtelen minden más tevékenység – akár az ablakon való kibámulás vagy a nagytakarítás – izgalmasabbá válik. Ez a tendencia annak a jele, hogy valamilyen érzelmi blokk akadályoz minket a feladat elkezdésében, még akkor is, ha minden más feltétel adott: a feladat, a határidő, a tudás, valamint a munkavégzéshez szükséges hely és idő.
A halogatás nem pusztán időgazdálkodási kérdés
Hogy megbirkózzunk a halogatás problémájával, először is fel kell ismernünk, hogy a halogatás nem pusztán időgazdálkodási kérdés, hanem összetettebb érzelmi reakció. Sokan halogatnak, mert félnek a kudarctól vagy a feladat elvégzésével járó stressztől. Mások esetében a tökéletességre való törekvés vagy az elkerülés válik akadállyá.
A megoldás része lehet az önismeret fejlesztése és a saját érzelmi reakcióink megértése. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, mi okozza a halogatást, és próbáljunk megoldást találni ezekre az érzelmi akadályokra. Például, ha a kudarctól való félelem az ok, akkor a kisebb feladatokra való koncentrálás és a kis sikerek ünneplése segíthet.
Ezen kívül hasznos lehet a feladatokat kisebb, kezelhető részekre bontani, és minden egyes részfeladat elvégzését külön-külön tervezni. Ez segíthet csökkenteni a feladatokkal kapcsolatos félelmeket és stresszt, és elősegítheti a folyamatos haladást.
Kezeljük az érzelmi akadályokat
A halogatás kezelése tehát nem csak a határidők betartásáról szól, hanem arról is, hogy megértjük és kezeljük azokat az érzelmi akadályokat, amelyek gátolnak bennünket a hatékony munkavégzésben. Önismeret, tudatos tervezés és a kisebb lépések ünneplése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy túllépjünk a halogatáson, és hatékonyabban dolgozhassunk a munkahelyünkön.
Szorongáskezelés és munkahelyi prioritások
A halogatás kihívása a munkahelyeken gyakran összetéveszthető a feladatok priorizálásával. Fontos megkülönböztetni a kettőt. Amikor több feladat áll előttünk, természetes és racionális, hogy sorrendet állítunk fel, és a legfontosabbakat veszünk előre. Ez az időbeosztásunkat is segítheti. A probléma akkor kezdődik, amikor tudjuk, hogy mi a legfontosabb feladat, mégsem ahhoz fogunk hozzá. A halogatás nemcsak az adott feladat elkészültét veszélyezteti, számos negatív következménnyel is járhat, mint az irritáció, a motiválatlanság, a lelkiismeret-furdalás, különösen, ha mások munkáját is befolyásolja.
A halogatás érzelemkezelési probléma
A halogatás nem időmenedzsment, hanem az érzelemkezelési probléma. Gyakran a szorongás áll a háttérben. A halogató szorongása különböző forrásokból táplálkozhat: a teljesítménytől való félelem, a feladat nem egyértelmű a számára, zavarja a felelősségi körök tisztázatlansága, vagy a feladatot megalázónak, érdektelennek találja. Mindezek a tényezők a halogatáshoz vezető szorongást okozhatnak.
A halogatás megoldásához a munkavállalónak motiváltnak kell lennie a változásra, és meg kell értenie a szorongásának okát és természetét. Ez lehetővé teszi a változtatást és legyőzhető a halogatás. A változás folyamatában fontos lépések lehetnek a feladatok kisebb részekre bontása, a konkrét célkitűzések meghatározása és a kisebb lépések megünneplése.
Ismerjük fel és kezeljük az érzelmi akadályokat
A halogatás kezelése tehát magában foglalja az érzelmi akadályok felismerését és kezelését, valamint a racionális tervezést és a prioritások megállapítását. Ha a munkavállaló képes kezelni a szorongását és hatékonyan priorizál, akkor képes lesz hatékonyan és eredményesen dolgozni, elkerülve a krónikus halogatás csapdáját. A munkahelyi halogatás kezelése tehát nemcsak a produktivitás növelése, hanem az érzelmi jólét javítása is.
Megoldási stratégiák
A halogatás mindenki életében előfordulhat, és többféle módon kezelhető.
- Néhány ember számára a halogatás legyőzésének kulcsa a megfelelő munkakörnyezet kialakítása. Ez magában foglalhatja a figyelemelterelő tényezők megszüntetését, mint például a közösségi- és híroldalak bezárása, a telefon lenémítása, hogy így teremtsenek egy olyan helyzetet, ahol nincs más lehetőségük, mint dolgozni.
- Mások számára hasznos lehet egy kontrollszemély kijelölése. Egy barát, kolléga vagy mentor lehet az a személy, akinek ígéretet teszünk a munkaidőre történő elkészítésére, ami növeli az elkötelezettség érzetét.
- Egy nagy, ijesztő feladatot kisebb, kezelhetőbb részekre bontani szintén egy hatékony stratégia. Ez segíthet csökkenteni a feladat iránti félelmet és megkönnyíti a haladást.
- Az önjutalmazás technikája segíthet abban, hogy motiváltabbak legyünk. Ez lehet egy finom étel, egy kellemes program, vagy egy kis ajándék magunknak, amit a sikeres feladatelvégzés után jutalmul kapunk
Amennyiben a halogatás egyre gyakoribb és komolyabb problémát jelent, és már súlyos szenvedést okoz, lehet, hogy a fenti módszerek már nem lesznek elegendőek. Ebben az esetben ajánlott pszichológushoz vagy coach-hoz fordulni, ahol mélyebben feltárhatók a halogatás mögött húzódó okok. A pszichológiai segítség nemcsak a halogatás megszüntetésében, hanem az érzelmi jólét általános javításában is segíthet.
Összességében, a halogatás leküzdése egy komplex folyamat, amely magában foglalhatja a környezet megváltoztatását, a feladatok felosztását, a kontrollszemély használatát és az önjutalmazást. Amennyiben a probléma súlyosabbá válik, a pszichológiai segítség felkeresése lehet a legjobb megoldás. Az ilyen típusú problémák megoldása nemcsak a munkahelyi hatékonyságot javítja, hanem az általános életminőséget is.
Szerző: admin | 2023. december 4. | Egyéb kategória
Az, hogy hogyan lépjünk a siker útjára kérdése örök vita tárgya. Sokan teszik fel maguknak a kérdést: mások miért szerencsések én pedig miért nem? A modern kutatások szerint a válasz igen, a szerencse jelentős szerepet játszik a sikerben. Egy érdekes példa erre egy amerikai kutatás, amely kimutatta, hogy a hokijátékosok között négyszer nagyobb az esélye annak, hogy elit szintre jutnak, ha az év első negyedében születtek, az év negyedik negyedében születettekhez képest. Ennek magyarázata, hogy a korai születési dátum előnyt jelenthet a fizikai fejlődésben, ami a gyakorlatban és a tapasztalatszerzésben is megmutatkozik.
Valóban csak rajtunk múlna?
Emellett fontos tény, hogy a világ nem fekete és fehér. Vannak, akik azt vallják, hogy a saját sikereinket teljes mértékben magunknak köszönhetjük és ebben jelentős szerepet játszik az önismeretünk is. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Ez az önbizalom és az önálló cselekvőképesség érzését erősíti, még akkor is, ha bizonyos esetekben a siker olyan tényezőktől függ, amelyek az irányításunkon kívül esik, mint például egy váratlan technikai probléma egy fontos prezentáció során.
Ez a dilemma felveti a kérdést: miben hiszünk inkább? A szerencsében, amely olyan körülményeket teremt, amelyek elősegíthetik a sikerünket, vagy a kemény munkában, amely az önálló erőfeszítéseinkre és kitartásunkra támaszkodik? Mindkettőnek megvan a maga helye és jelentősége a siker elérésében.
A szerencse előnyhöz juttat
A szerencse bizonyos helyzetekben biztosíthatja a kezdeti előnyt, de a tartós és fenntartható siker eléréséhez szükség van a kemény munkára, az elkötelezettségre és a kitartásra. A kettő együttesen alkotja meg azt az egyensúlyt, amely a siker kulcsát a kezünkbe adja. A valódi siker szinte minden esetben, a szerencse és a kemény munka ötvözete.
Hogyan lehetünk hatással a szerencsénkre?
Gyakran halljuk, hogy a siker a kemény munka eredménye, de a valóságban kell hozzá a mázlifaktor is. A szerencse nem csupán varázslat; valójában sokkal nagyobb hatással lehetünk rá, mint hinnénk. Ezt támasztja alá egy kutatás is, amely során olyan embereket vizsgáltak, akiket különösen szerencsésnek vagy szerencsétlennek tartottak.
A kutatásban részt vevő szerencsés emberek jellemzően vidámak, optimisták, nyitottak és rugalmasak voltak. Ezzel szemben a szerencsétlenek hajlamosak voltak lehajtani a fejüket, és nem voltak képesek észrevenni vagy megragadni a lehetőségeket. Ez felveti a kérdést: hogyan lehetünk hatással a szerencsénkre? Íme néhány tanács a kutatást vezető professzortól:
Legyünk nyitottak és pozitív beállítottságúak
A világ iránti nyitottság és pozitív hozzáállás kulcsfontosságú. Kezdd el vezetni a „szerencse- és hála napló”-dat, amelyben minden nap feljegyzel valami jót, ami történt veled. A pozitív gondolkodás nem csak a saját életedet teheti boldogabbá, másokra is hatást gyakorlhat. A jó hangulatod és a derűs látásmódod a környezetedben élők is átragadhat, így ők is motiváltabbak, hatékonyabbak és készségesebbek lesznek.
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a szerencse nem csupán a véletlen műve, jelentős hatásunk lehet rá a hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel. A pozitív gondolkodás, a nyitottság és a rugalmasság segíthetnek abban, hogy jobban észrevegyük és megragadjuk az élet által kínált lehetőségeket, így növelve esélyeinket a szerencsés eseményekre. A szerencsénk tehát jórészt a saját kezünkben van.
Hogyan használjuk ki a véletlen erejét?
A szerencse, a véletlen események és a külső körülmények gyakran ugyanolyan fontosak, mint a tehetség vagy az erőfeszítések.
Nem feltétlenül a legintelligensebb vagy legtehetségesebb személyek válnak a legsikeresebbé, hanem azok, akik számára a véletlen pozitívan befolyásolta a sorsukat, mint például a születési hely, a családi vagyon vagy a baráti kapcsolatok.
Próbálj ki valami újat
A változatosság és az új tapasztalatok keresése szintén fontos lépés a szerencse befolyásolásában. Próbálj ki új dolgokat, változtass a megszokott rutinodon, nézz meg egy szokatlan filmet vagy rendelj valami különleges vacsorát. Ezek a cselekedetek segíthetnek abban, hogy rugalmasabbá válj, és ne félj a változásoktól. A kutatások szerint a szerencsétlen emberek gyakran szűklátókörűek, míg a szerencsések nyitottak az új lehetőségekre, és képesek felismerni a különböző utakat, amelyek céljaik eléréséhez vezethetnek.
Ez a megközelítés azt sugallja, hogy bár a véletlen és a külső körülmények jelentős szerepet játszanak a sorsunk alakulásában, a saját hozzáállásunkkal jelentősen befolyásolhatjuk a szerencsénket. A rugalmasság, a pozitív gondolkodás és a változás iránti nyitottság olyan eszközök, amelyek segíthetnek bennünket abban, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a véletlen által kínált lehetőségekből.
Kapcsolatépítés és rugalmas gondolkodás
A szerencse megteremtése nem csak a helyzetek kiaknázásáról, hanem a kapcsolatok építéséről és a gondolkodásmódunk átalakításáról is szól. A szerendipitás, vagyis a véletlen szerencsés felfedezések, a pontok összekötésében rejlik – nem csak a saját életünkben, hanem másokkal való kapcsolatainkban is.
Kapcsold össze a pontokat: például személyes történeteket, érdekességeket oszthatsz meg magadról. Ne csak a munkádról beszélj, hanem mesélj olyan dolgokat magadról, mint a metafizika iránti érdeklődésed, a horgászat, vagy a gyermeked dackorszakának kezelése. Ez növeli az esélyét annak, hogy beszélgetőpartnered érdeklődését felkeltsd és emlékezzen rád.
Alakítsd át a gondolkodásod: Ha akadály bukkan fel a célod felé vezető úton, próbáld meg új szemszögből, más nézőpontból figyelni a helyzetet. Ne problémaként, hanem lehetőségként tekints rá. Sokszor azok az események, történések, amelyek elsőre hátráltatónak tűnnek, új lehetőségeket nyithatnak meg előttünk. Ha egyedül nem megy kérd coach segítségét.
Szerző: admin | 2023. november 16. | Egyéb kategória
Amikor arra gondolunk, hogy milyen emberré váltunk, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szülői kapcsolatok fontosságát vagy nem kellő mértékben tudatosítjuk ennek jelentőségét. Az évek során azonban rá kell, hogy ismerjünk a szüleinkkel való interakciók mélyen befolyásolják, hogyan látjuk magunkat és hogyan viszonyulunk a világhoz.
Gyermekkorunkban a családi dinamikák határozták meg, hogy értékesnek éreztük-e magunkat, vagy sem. Ha valami nem úgy sikerült, mint ahogy szerettük volna, gyakran a szüleinket okoljuk a kudarcainkért. Ez azonban nem vezetett előre; sőt, inkább gátolt a fejlődésben és akadályozott a környezetünkhöz való pozitív hozzáállás kialakításában.
Ahogy idősödünk, ráismerünk, hogy az életünk során a szüleink által mutatott példát követjük – jóban és rosszban egyaránt. Fogadkoztunk ugyan, hogy nem leszünk olyanok, mint ők, mégis sokszor érezzük, hogy hasonló úton járunk. A kisgyermekkorunk első öt éve alapvetően meghatározza, hogyan látjuk a világot és hogyan érezzük magunkat mások társaságában.
Meg kell értenünk a kötődési mintáinkat
Ezt felismerve, rájövünk, hogy jobban meg kell értenünk a kötődési mintákat. Léteznek különböző kötődési stílusok, mint a biztonságos, a bizonytalan, az ambivalens és a dezorganizált kötődés. Mindegyiknek megvan a saját hatása arra, hogy hogyan alakulnak ki kapcsolataink és hogyan látjuk magunkat.
Ez a tudás nem csak a személyes fejlődésünk szempontjából fontos, abban is segít, hogy jobban megértsük és kezeljük a szüleinkkel való kapcsolatunkat. Megérthetjük, hogy a szüleink is saját neveltetésük és tapasztalataik eredményeképpen alakultak ki, és hogy a saját életünkben mi választhatjuk meg, hogy milyen irányba megyünk.
A családi kötődés és a szülői kapcsolatok mélyrehatóan befolyásolják az önképet és az önértékelést. A tudatosság és az önismeret fejlesztése kulcsfontosságú ahhoz, hogy felismerjük ezeket a mintázatokat és pozitív irányba tereljük életünket.
A párkapcsolatunkra is jelentős hatással van
A gyermekkori kötődési minták és a családi dinamikák jelentős hatással vannak arra, hogy hogyan alakulnak a felnőttkori kapcsolataink, beleértve a párkapcsolatokat is. Azok a személyek, akik bizonytalan, ambivalens vagy dezorganizált kötődést tapasztaltak gyermekkorukban, gyakran szembesülnek kihívásokkal a bizalom, a kötődés és az önértékelés terén.
A családban tapasztalt erőszak, a szülők közötti konfliktusok, az érzelmi instabilitás, a depresszió vagy az öngyilkosság, valamint a nagyszülők túlzott beavatkozása vagy a szülői felelősség hiánya mind olyan tényezők, amelyek mélyen befolyásolják egy gyermek érzelmi fejlődését és viselkedését. Ezek a gyerekek gyakran menekülnek a problémák elől, legyen szó tanulásban való menekülésről, társas magatartászavarokról vagy akár önpusztító magatartásról.
A felismerés nem elég, a feldolgozásra is szükség van
A felnőttkorban való egészséges párkapcsolatok kialakításához nemcsak a múltbeli tapasztalatok felismerése, hanem azok feldolgozása és a konzekvenciák levonása is szükséges. Fontos, hogy az egyén felismerje és kezelje a bizalmatlanságát, türelmetlenségét vagy ellenséges hozzáállását. Ez magában foglalhatja a terápiát, az önreflexiót, a kommunikációs készségek fejlesztését, és az érzelmi intelligencia fejlesztését.
A folyamat nem könnyű, de elengedhetetlen annak érdekében, hogy az ember képes legyen egészséges, szeretetteljes és támogató kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. A múltbeli sebek megértése és gyógyítása lehetővé teszi, hogy az egyén felelősséget vállaljon a saját érzelmi jólétéért és jobb partner legyen a jövőbeni kapcsolataiban.
Hogyan tovább?
A „hogyan tovább” kérdésre pedig válaszokra van szükségünk és a partnerünknek is látnia kell, milyen szerepe és helye van abban, hogy a fájdalmaink enyhüljenek, és ne terheljék feleslegesen őt és a közös életünket.
Szüleink, felmenőink hibáztatása helyett meg kell találnunk a saját életünk értelmét, és felelősséget kell vállalnunk azért, amit most teszünk, hiszen ők is hozták magukkal a terheiket.
Az nem elég, hogy nem akarok olyan lenni, mint ők.
Tudnunk kell, hogyan legyünk önmagunk, milyenné akarunk válni!
Nem lázadni kell ellenük, hanem magunkért kiállni!
Az önmagunkért és kapcsolatunkért vállalt felelősség teszi lehetővé a változást, az önbizalmunk és a kapcsolatunk megerősödését, a szeretettel teljes párkapcsolat megvalósulását.
Tenni kell érte és sikerülhet!
Ha szeretnéd megtudni,
• mit hoztál magaddal a párkapcsolatodba,
• mi az, ami miatt nem találod a belső békességed,
• mi rejtőzködik a konfliktusok hátterében,
• miért kerülsz állandóan ugyanolyan szituációkba,
• milyen konkrét segítséget tud nyújtani a párod úgy, hogy nem veszi át a terheid, sem azt az életfeladatot, ami kizárólag a tiéd.
A kérdéseidre életvezetési tanácsadás keretében is választ kaphatsz.
Szerző: admin | 2023. október 31. | Egyéb kategória
A nárcisztikus kapcsolatok bonyolultak és gyakran fájdalmasak. Az egyik fél mindent beletesz a kapcsolatba, a másik pedig a feljogosítottnak érzi magát arra, hogy felélje azt. Mivel a nárcisztikus fél csupán használja a kapcsolatot, így annyit tesz bele csupán, amennyi az „aranytojást tojó tyúk” megtartásához kell. A kapcsolaton belül egy idő után megjelenhet a kiüresedés és az elmagányosodás, hiszen az érzelmi közelség és az elérhetetlenség váltakozása felőröli a partnert.
A nárcizmus egy széles spektrumon értelmezhető vonás. Mindannyiunknak vannak gyermekkori sérülései, ebből fakadóan felnőttkori nárcisztikus megnyilvánulásai is. Élnek közöttünk enyhe nárcisztikus vonásokkal rendelkező, valamint kimondottan nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyek is, akik közül a legsúlyosabbak egyáltalán nem képesek empátiára és megértésre.
Egészséges nárcizmus
Az egészséges nárcizmus egy érett felnőtt önmaga iránti érdeklődése, ami a kitűzött célok elérése utáni siker egészséges megélésével jár. A patológiás nárcizmusra az énközpontúság, az empátiahiány és olyan sebzett gyermeki működésmód jellemző, amit dominanciával vagy éppen állandó önsajnálkozással ér el.
A nárcisztikus kapcsolatokban a nárcisztikus személyiség jellemzően a figyelmet, elismerést és hatalmat keresi. Hajlamos a manipulációra és a kontrollra, és olyan partnert keres, aki hajlandó gondoskodni róla és engedni a manipulálni.
A nárcizmus nemcsak a nárcisztikus személyiség számára káros. A másik fél gyakran hosszú távú pszichológiai és érzelmi sérüléseket szenved el, mivel folyamatosan próbálja kielégíteni a nárcisztikus partner igényeit és elvárásait.
Empátia és önzetlenség
Az empátia és az önzetlenség fontosak a kapcsolatokban, de egy nárcisztikus kapcsolatra az egyensúly hiánya a jellemző. A partner hajlamos lehet elveszíteni saját identitását és szükségleteit, mindig a nárcisztikus párja igényeit helyezi előtérbe.
Az érintetteknek fontos felismerniük a nárcisztikus kapcsolat jeleit, és szükség esetén segítséget kérniük. Terápia és önismereti munka, például önismereti tréning keretei között a megoldás azok számára, akik nem tudnak kilépni egy ilyen helyzetből, hogy visszanyerhessék az önmagukba vetett hitüket.
Az egészséges kapcsolatok alapját az empátia, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet képezi. Ha felismerjük, hogy nárcisztikus kapcsolatban élünk, ne féljünk lépéseket tenni a változás és az önállóság felé. A saját érdekeink és jólétünk védelme mindig fontosabb kell legyen, mint egy méltatlan kapcsolat fenntartása. Mindenkinek jár az érzelmi és szellemi szükségleteinek kielégítése.
Az érzelmi sérülések hosszútávú hatásai
Az emberi kapcsolataink hatással vannak arra, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben és mások társaságában. A korai gyermekkori élmények különösen fontosak ennek vonatkozásában. A szégyen és magány érzése olyan érzelmi sebek lehetnek, amelyek kihatnak minden emberi kapcsolatunkra.
Egy kisbabának alapvető szükséglete, hogy az anya vagy a gondozója érzelmileg kapcsolódjon hozzá, és pozitív érzelmekkel visszatükrözze őt. Ha a szülő nem dajkálta a babát, nem énekelt és nem mosolygott rá, csupán a fizikai szükségleteit elégítette ki, akkor a gyermekben gyökeret ver a mély szégyen és magány érzése. Nem alakul ki a pozitív énkép, így ezek a mardosó érzések határozzák meg felnőttként is, az életét és a párkapcsolatait.
Passzív bántalmazás
Az érzelmi szükségletek kielégítetlensége miatt a gyermek egyfajta passzív bántalmazás áldozata, amiben az értéktelenség érzete állandósul. Éppen ezért a felnőtté válása során sem válik meg a kisgyermekkorra jellemző énközpontúságtól, hanem továbbra is fenntartja, ezzel biztosítva a tökéletesség illúzióját.
Másik gyakori út amely a nárcizmushoz vezet, ha a szülő saját nagyszerűségének igazolására használja fel gyermekét. A gyermek ekkor azt érzi, hogy pusztán a létezése nem elegendő ahhoz, hogy örömet szerezzen a szüleinek. Bezzeg, ha megnyeri az iskola tornaversenyét, akkor megváltozik a világ! Ilyenkor a szülő büszkén meséli a barátoknak, hogy gyermeke csodálatosan teljesített, ezzel bizonygatva szülői tökéletességét. A gyermek magában pedig levonja azt a következtetést, hogy csakis a maximális teljesítmény vált ki figyelmet, elégedettséget és szeretetet, így ezzel a batyuval érkezik a felnőttkori párkapcsolatába.
Csupán az egyik fél működik felnőttként
A nárcisztikus kapcsolatban sokszor csak az egyik fél működik felnőttként, a másik pedig inkább egy felelősséget nem vállaló gyermekként funkcionál. Ez a dinamika gyakran vezet konfliktusokhoz és feszültségekhez a kapcsolatban, mivel az egyik fél állandóan többet ad, mint vesz, míg a másik csak az elvárásoknak próbál megfelelni.
Megértés és önismeret
Az érzelmi sérülések gyógyítása hosszú és nehéz folyamat lehet, de a megértés és az önismeret kulcsfontosságú a gyógyuláshoz. A terápia és a támogató közeg segíthet az érzelmi sebek feldolgozásában, és a mélyen gyökerező szégyen és magány érzéseinek kezelésében.
Az érzelmi sebek nem végzetesek, és van lehetőség a gyógyulásra. Az önismeret és az empátia segíthet abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önmagunk és mások között, és egészségesebb kapcsolatokat alakítsunk ki az életünkben.
Párkapcsolat egy nárcisztikussal
A párkapcsolatok az életünk legfontosabb részei, de sajnos nem mindig működnek harmonikusan és egészségesen. Esetenként találkozunk olyan kapcsolatokkal, amelyek mélyen mérgezőek, és amelyekben az egyik fél nárcisztikusan viselkedik. Itt az egyik fél minden energiáját a kapcsolat fenntartásába fekteti, míg a másik személy a saját szükségletei kielégítésére használja azt. Ez a dinamika gyakran hosszú távú sérüléseket okoz mindkét fél számára.
Az aktív fél, aki a kapcsolatért dolgozik, sokszor rendelkezik nárcisztikus vonásokkal is. Ebben az esetben a kapcsolatban való aktív részvételét értékességének és önbecsülésének mérőjeként kezeli. Így hajlamos a kapcsolatban minden terhet magára vállalni, mivel ezáltal érzi magát fontosnak és értékesnek. Azonban nem veszi észre, hogy a nárcisztikus partnerének az érdekei és szükségletei veszélyeztetik saját boldogságát.
A nárcisztikus partner pedig a kapcsolatot kizárólag saját szükségleteinek kielégítésére használja. Ő maga az énközpontúság megtestesítője, és csak azt teszi bele a kapcsolatba, amennyi az ő saját érdekeinek és szükségleteinek kielégítéséhez szükséges. Ennek a hozzáállásnak az eredménye a kapcsolatban való kiüresedés és az elmagányosodás, mivel a nárcisztikus személy nem képes valódi érzelmi közelséget és kölcsönös kapcsolatot kialakítani. Párkapcsolati tanácsadás is segíthet a problémák megoldásában.
Mindannyian rendelkezünk nárcisztikus vonásokkal
A nárcizmus egy széles spektrumon értelmezhető vonás vagy szükséglet, és mindenki rendelkezik valamilyen mértékű nárcisztikus vonással. Az egészséges nárcizmus egy érett felnőtt önmaga iránti érdeklődése, ami a kitűzött célok elérése utáni siker egészséges megélésével jár. Azonban a patológiás nárcizmusra jellemző az énközpontúság, az empátiahiány és a gyermeki sérülések miatti működésmód, amelyek a kapcsolatokban problémákat okozhatnak.
A nárcisztikus kapcsolatokban gyakran megfigyelhető három alapvető állapot vagy szakasz: a grandiózus én, a passzív elvonulás és a magányos gyermek állapota. Ezek az állapotok váltakozva jelennek meg a kapcsolatban, és gyakran hozzájárulnak a feszültségek és konfliktusok kialakulásához.
A grandiózus énállapotban a nárcisztikus személy saját értékességét éli meg, és ezt az állapotot akarja fenntartani. Ebben az állapotban az én középpontban van, és kizárólag az számít, hogy az énképét megerősítse és dicsőítse. Ez a partner számára kimerítő lehet, mivel nincs kölcsönösség a kapcsolatban.
A passzív elvonulás során a nárcisztikus személy érzelmileg elérhetetlenné válik, és önmegnyugtató tevékenységekbe menekül. Ebben az állapotban a partnerrel való kapcsolat minimálisra csökken, és a nárcisztikus személy inkább önmagával foglalkozik. Ez a partner számára fájdalmas lehet, mivel elveszíti az érzelmi kapcsolatot.
A magányos gyermek állapotában a nárcisztikus személy érzi a belső sérülést, az ürességet és a magányosságot. Ebben az állapotban a partnerrel való kapcsolat hiánya mélyen érinti, és a nárcisztikus személy sérült gyermeki része kerül előtérbe.
Érzelmi elhanyagolás és elégedetlenség
A szexuális élet is gyakran problémákat okoz a nárcisztikus kapcsolatokban. A nárcisztikus személy hajlamos a szexuális teljesítményre és a dominanciára helyezni a hangsúlyt, és gyakran nem képes az érzelmi összeolvadást és az empátiát megélni a szexuális kapcsolatban. Mindennek eredménye, hogy érzelmi elhanyagolásként és elégedetlenségként élheti meg mindezt.
A nárcisztikus kapcsolatokban az áldozat gyakran csak akkor kér segítséget szakembertől, amikor már végleg kimerült. A hosszú távú energiabefektetés miatt nehéz kilépnie és ezt csak akkor teszi meg, ha már nem lát reményt a megoldásra.
Szerző: admin | 2023. október 16. | Egyéb kategória
Az asszertivitás, az egyik kulcsfontosságú készség, amely segíthet mind a személyes, mind a szakmai életünkben. Az asszertív viselkedés során képesek vagyunk kifejezni saját igényeinket, álláspontunkat és érzelmeinket, miközben mások jogait és érzéseit is tiszteletben tartjuk. Miért fontos az asszertivitás, és hogyan alkalmazhatjuk ezt a készséget a mindennapi életünkben?
Az asszertivitás és a passzivitás közötti különbség
Az asszertív viselkedés és a passzív viselkedés között jelentős különbség van. Amikor valaki passzív, elnyomja a saját igényeit és érzéseit, és inkább elkerülni a konfliktust. Ennek eredményeként a passzív személyek gyakran alárendelik magukat másoknak és nehezen fejezik ki, ami valójában fontos számukra. Az asszertív viselkedés azonban azt jelenti, hogy kiállunk a saját érdekünkben, elmondjuk, ha valami zavar minket, kifejezzük érzelmeinket és gondolatainkat anélkül, hogy másokat bántanánk vagy mi magunk megalázkodnánk.
Az asszertivitás előnyei
Az asszertivitás rendkívül hasznos készség lehet mind a magánéletben, mind a munkahelyi környezetben. Az asszertív emberek képesek hatékonyan és tiszteletteljesen kommunikálni másokkal. Képesek kifejezni érzéseiket és igényeiket, ami hozzájárul a konfliktusok megelőzéséhez és az egészséges kapcsolatok kialakításához. Az asszertív viselkedés segít megerősíteni az önbecsülést, mivel azt mutatja, hogy fontosak vagyunk, és jogunk van az érzelmeink és igényeink kifejezéséhez. Az asszertív emberek fel vannak készülve a konfliktuskezelésre, és hatékonyabban tudnak kezelni nehéz helyzeteket anélkül, hogy sérülnének. Az asszertív viselkedés hozzájárul a hosszú távú kapcsolatok fenntartásához és erősítéséhez, mivel tiszteletteljes és őszinte kommunikációt épít ki.
Hogyan lehet fejleszteni az asszertivitást?
Az asszertivitás fejlesztése időbe telhet, de a következő lépések segíthetnek:
Ismerd fel saját igényeidet és érzéseidet: Először is, fontos megtanulni, mi az, ami valóban fontos neked. Ismerd fel saját igényeidet és érzéseidet, hogy hatékonyan kifejezhesd azokat.
Tanulj meg nemet mondani: Az asszertív emberek képesek nemet mondani, amikor valami nem felel meg nekik vagy nem vállalható számukra. Tanuld meg ezt az egyszerű, de hatékony szót használni, amikor szükséges.
Gyakorold az aktív hallgatást: Az aktív hallgatás azt jelenti, hogy figyelmesen hallgatsz, amikor mások beszélnek, és megpróbálod megérteni őket. Ez hozzájárul a tiszteletteljes kommunikációhoz.
Legyél empatikus: Az empátia segít megérteni mások érzéseit és gondolatait. Próbálj belehelyezkedni mások helyzetébe, és törődj velük.
Fejleszd a kommunikációdat: Tanulj meg hatékonyan és tiszteletteljesen kommunikálni. Gyakorold a megfelelő testbeszédet, hangnemet és nyelvhasználatot.
Az asszertivitás olyan készség, amelyet érdemes fejleszteni. A tiszteletteljes és hatékony kommunikáció révén képes leszel megvédeni saját álláspontodat, és hozzájárulni a harmonikus kapcsolatok kialakításához mind a magánéletedben, mind a munkahelyeden. Az asszertivitás nem csak a saját érdekeid védelmét jelenti, hanem mások tiszteletben tartását is.
Asszertív kommunikációs tréning
Az asszertív kommunikáció kulcsfontosságú készség, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan védelmezzük meg saját intim szféránkat anélkül, hogy negatív hatást gyakorolnánk másokra. Az asszertív viselkedés olyan módszereket alkalmaz, amelyekkel képesek vagyunk kifejezni saját igényeinket, véleményünket és érzéseinket, miközben tiszteletben tartunk másokat és megőrizzük a méltóságukat. Hatékonyan tudjuk kifejezni magunkat anélkül, hogy megsértenénk vagy megaláznánk másokat. Az asszertív viselkedés központjában az „én” közlések állnak. Ez azt jelenti, hogy saját véleményünket és érzéseinket fejezzük ki, felvállalva azt, hogy mivel van problémánk. Nem használunk bíráló, minősítő megjegyzéseket, és nem válunk agresszívvá vagy fenyegetővé. Mindezt akár asszertív kommunikációs tréning kereti között is elsajátíthatjuk.
Az asszertív és nem asszertív kommunikáció közötti különbség
Az asszertív kommunikáció és a nem asszertív kommunikáció közötti legnagyobb különbség az, hogy milyen típusú közléseket alkalmazunk. Az asszertív kommunikáció során az „én” közlések dominálnak, és saját érzéseinkről, véleményünkről és igényeinkről beszélünk. Például, ha valaki félénk vagy aggódik, és ezt asszertívan fejezi ki ezt mondja: „Én úgy érzem, hogy nagyon izgulok a mai találkozó miatt.”
A nem asszertív kommunikációban a „Te” közlések dominálnak, amelyek másokat minősítenek, hibáztatnak és bírálóan fogalmaznak. Ez gyakran konfliktusokhoz vezet és ronthatja a kommunikáció hatékonyságát. Például, ha valaki nem asszertívan kommunikál, azt mondhatja: „Te mindig olyan trehány vagy!” vagy „Nem tudok tőled semmit tanulni!”
A nem asszertív fél kevés információt közöl és nem teszi világossá a mögöttes okokat és célokat. Emellett fenyegető tartalmú üzeneteket is tartalmazhat, amelyek tovább ronthatják a helyzetet.
Az asszertív kommunikáció számos előnnyel jár
- Az asszertív emberek képesek hatékonyan kifejezni magukat és értelmes párbeszédet folytatni másokkal.
- Segít megtartani mind saját, mind mások méltóságát és jogait.
- Az asszertív viselkedés hatékony eszköz a konfliktusok elkerüléséhez és megoldásához.
- Hozzájárul a tiszteletteljes és egészséges kapcsolatok kialakításához.
- Az asszertív emberek képesek tiszteletteljesen kifejezni igényeiket és érzéseiket anélkül, hogy másokat megbántanának.
A megtanulása időbe telhet, de érdemes fejleszteni ezt a készséget, mivel segít megvédeni saját intimitásunkat és tiszteletben tartani másokat. Az „én” közlések alkalmazása és a tiszteletteljes, hatékony kommunikáció kulcsfontosságúak az asszertív viselkedésben. Az asszertív kommunikáció révén meg tudjuk őrizni az egyensúlyt a saját érdekeink és mások érdekei között, és harmonikus kapcsolatokat építhetünk.
Én közlés
Saját érzéseink felvállalása. Fontos, hogy őszintén és nyíltan fejezzük ki saját érzéseinket. Például, ha valaki feszült vagy ideges, azt nyugodtan és őszintén mondhatja: „Feszült vagyok a vizsgák miatt.” Ezzel a mondatával felvállalja saját érzéseit.
A probléma pontos meghatározása. Fogalmazzuk meg egyértelműen mi az, ami számunkra problémát jelent. Például, ha valaki nem tud koncentrálni a tanulásra, pontosan megfogalmazhatja: „Nem megy így a tanulás, mert nem tudok koncentrálni.” Ezzel az „én” közléssel pontosan kifejti, mi a probléma.
Javasolt konkrétan kérni. Például, ha valaki azt szeretné, hogy a házit csendben tudja megírni, kérheti: „Kérlek, vedd halkabbra a zenét!” A konkrét kérés segít a másik félnek pontosan tudni, mire van szüksége.
Az asszertív kommunikáció során érdemes magyarázatot adni arra, miért olyan fontos a kérésünk. Például, ha valaki csendre van szüksége, magyarázhatja: „Csöndre van szükségem, hogy koncentrálhassak a tanulásra.” A magyarázat segít másoknak megérteni, miért fontos számunkra az adott dolog.
Az „én” közlés alkalmazása segít a kommunikációban tisztán és hatékonyan kifejezni saját érzéseinket és igényeinket anélkül, hogy másokat megsértenénk vagy megaláznánk. Ne feledjük, hogy az asszertív kommunikáció fejlesztése időbe telhet, és gyakorlást igényel. Fontos, hogy kitartóak legyünk és ne essünk kétségbe, ha első próbálkozásra nem tűnik olyan sikeresnek az asszertív technikánk. Az asszertív kommunikáció hatékony alkalmazásához idő és gyakorlat szükséges, de hosszú távon segít harmonikusabb és egészségesebb kapcsolatokat kialakítani.
